udv-hsz hsz-csik
2017-08-17
Csütörtök
Jácint napja

Min: 24
Max: 28
Min: 12
Max: 15

Pünkösdi királynézás

Egy apró falu a valahol Sóvidék peremén, Hargita és Maros megye határán, ahol több mint száz éve megállt az fáradt idő pihenni: Siklód. Egy apró falu valahol a hajlott hátú dombok tövében, a Görgényi havasok lábánál, amelyik valaha Udvarhelyszék harmadik legnagyobb települése volt Székelyudvarhely és Oroszhegy után. Szorgos emberei, csakúgy, mint a bevezető utak, a minimálisra apadtak, a falu létét a szakadék szélére sodorva. Az vén idő gondot fordított a falura. Mindent megőrzött úgy az utókornak, mint amikor odaérkezett. A házak és azok berendezése még mindig egy letűnt, szebb kor emlékeit idézik, az emberek a maguk erkölcsösségében, erős hitükben olyanok, mint sok évvel ezelőtt voltak, csak kissé öregebbek, fáradtabbak.

Pünkösdkor, mikor a határ felveszi apró virágokkal díszített zöld ruháját, Siklód utcái is ünneplőbe öltöznek. A szentlélek eljövetele a faluban a gyerekek ünnepe, ekkor nem kell templomba menniük. Összegyűlnek, kitakarítják a csűrt, királynéznak. Valamikor a falu mindhárom utcájából indult egy-egy királynézó menet a falu határába.

A hagyomány szerint ünnep szombatján, a gyerekek kitakarítják, majd feldíszítik az előre elkért csűrt. Pünkösd első napján a csűrben gyülekeznek, a guzsajra, háromszögre összehajtott kőhímes abroszt erősítenek, arra fekete alapon virágokkal díszített fejkendő, a tetejére hímzett zsebkendő kerül, majd a végére bazsarózsa csokor. Ezek lesznek a zászlók a felvonulásra. A királynézó menetben elől mennek a zászlósok, mögöttük a kisebb lányokból választott királynék, fejüket párta díszíti, őket a zászlóhordók és fiuk védőfalai zárnak közre, ugyanis a kis királynékat a mókás kedvű felnőttek megpróbálják elrabolni. Bizony volt rá példa, hogy a rablás sikerrel járt és a királyné be lett zárva a disznópajtába és a fiuknak ki kellett váltaniuk. A falu körbejárása közben felváltva két dalt énekelnek. Az egyik az „Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át” kezdetű, folklorizálódott Gyulai Pál vers, a másik a „Leng a lobogó” kezdetű induló. Az ünneplő gyereksereg végigjárja a falut, majd a mezőre tart ahol gyerekjátékokat játszanak, táncolnak, szódaporos vizet isznak. Hazatéréskor a szülők a gyerekeket tejbekásával várják. A közös étkezés után késő estébe nyúló tánc, játék következik a csűrben, a kicsik itt tanulhatják meg a siklódi táncok alaplépéseit.

Napjainkra nagyapáink ünnepsége elhalványult, szinte feledésbe veszett. A faluban sajnos nagyon kevés a gyerek, a fiatal, viszont a Pünkösd egyre több elszármazottat hazacsalogat pár napra, hogy gyerekét, unokáját elvigye a „Pünkösdi Királynézóba”, ugyanis az idősebb generációnak sok kedves emléke fűződik ehhez a népszokáshoz. Ők most már csak külső szemlélődőként vesznek részt a mulatságban, gyönyörködnek gyerekeikben, unokáikban, szépszüleinktől ránk hagyott népviseletünkben.

Balázs Dávid

www.davidvara.ro

 
Keresés a honlapon:
Magyar | Romana | English | Deutsch