udv-hsz hsz-csik
2017-12-13
Szerda
Luca, Otília napja

Min: 0
Max: 2
Min: -2
Max: 0


Barangolás Udvarhelyszéken

Zsigmond Enikő geológus, turisztikai szakíró Marosvásárhelyen született, Sepsiszentgyörgyön, majd Kolozsváron tanult. Jelenleg Csíkszeredában él. Több neves erdélyi turisztikai könyv szerzője, és helyi térképek is jelentek meg munkássága nyomán. Habár nyugdíjas, még ma is aktív a turizmus szolgálatában. A geológussal munkatársunk, Melkuhn Andrea Gizella beszélgetett.

- Hogyan került kapcsolatba a geológiával, turisztikával? 
Marosvásárhelyen születtem, ott is vagyok bejegyezve, a szüleim a városhoz közeli Pusztaalmáson tanítottak. Utána Tusnádra és Nagybaconba költöztünk haza, odavalók voltak a nagyszüleim. Később Málnásfürdőn telepedtünk le. Iskolai tanulmányaimat Sepsiszentgyörgyön végeztem. A mostani Mikes Kelemen Főgimnázium diákja voltam. Majd a kolozsvári Babes Bolyai Tudományegyetemen végeztem kutató geológia szakot.
A természet szeretetét a legkarizmatikusabb, úgymond “táltos” tanáromtól tanultam, az egykori Kónya Ádám földrajztanártól, aki a Székely Nemzeti Múzeum néhai igazgatója is volt. Rengeteget kirándultunk vele, és a geológiát meg a földrajzot így könnyű volt megszeretni. Ezenkívül édesapámnak is köszönhetem, hogy geológus lettem. Ő azt mondta, hogy: ”Olyan foglalkozást válassz gyermekem, amihez pártunk és kormányunk nem ért! ”. Édesapám szerint a kommunizmusban ez a geológia és az orvotudomány volt.
Jelenleg Csíkszeredában élek, félig erdővidéki vagyok, félig csíki. A csíki Helyiipari Vállalatnál (később HAMEROCK) három megyében dolgoztam, Hargita, Maros és Kovászna megyékben mint kutató geológus.
A turisztikába  Beder Tibor földrajztanár vezetett be. Ő szervezte annak idején az amatőr “Jöjjön velünk” mozgalmat, amelyben örömmel vettem részt, és ami nagyon jól működött az 1989-es fordulatig. Évente több mint 10.000 embert mozgattunk meg. Amikor időm engedte, a munka mellett hétvégeken bakancsos túrákat vezettem. Közben folyamatosan olvastam és tanultam, különösen honismereti témakörben, mert a természettudományok terén otthon voltam, így a turizmusnak csak ezt az oldalát kellett pótolnom. Később nyaranta 10-12 napos magashegyi túrákat is vezettem, körbejárva Románia magas hegyeit. Akkoriban nemigen volt turisztikai irodalom, és internet sem, úgyhogy Orbán Balázs volt a kegfőbb tanítómesterem.

- Honnan jött az ötlet, hogy a természetjárással kapcsolatosan írjon könyveket és turistatérképeket szerkesszen?
Az “átkosban”csak román nyelven jelent meg néhány turistakaklauz. Részletes turistatérképekről álmodni sem lehetett. Rájöttem, hogy ezt a hiányt azonnal pótolni kell. Senkitől nem kérhettem tanácsot, mert senki sem foglalkozott ilyen dolgokkal azelőtt. Mindent magamnak kellett kitalálnom. A térképészet a geológia kisegítő szakága, amit az egyetemen tanítanak. A román szintgörbés alaptérképek, amelyeknek használatát  geológusi munkámhoz kegyeskedtek megengedni hiányosak és eléggé hibásak voltak. A turistatérképekhez szintén ezeket használtam, mindent kijavítottam rajtuk, hála az alapos helyismeretemnek és székely atyámfiaianak, akiktől mindig kérdezősködtem arról a területről, ahol éppen dolgoztam.
Talán nem is tudják az olvasók azt elképzelni, mekkora áttörés volt, hogy magyar-román feiratos térképek jelenhettek meg a rendszeváltás után, háromnyelvű hátlapszöveggel. Budapesti kiadóm számára is siker térképeknek számítottak a Szép Magyar Térkép versenyen díjazott Sz. Anna-tó és környéke, (1998) és a Székelyföld Gyógyfürdői és Borvíztelepei (2000) című térképeink. Én pedig elsőként Erdélyből, mint egyedüli 
turistatérkép szerkesztő nő, betörtem egy férfias szakterületre. Ezeket követték a Csiki-havasok és Gyimes völgye, Nemere-hegység és a Hargita hegység térképei.
A könyveim más úton születtek. Különböző turisztikai kiadók, a budapesti Kornétás, és a csíkszeredai Pallasz Akadémia kértek fel turisztikai zsebkönyvek megírására.
Ma sem hagytam abba a munkát, most a Kolozsvári Rádiót és a Duna televízió Hazajárók című műsorának szerkesztőit segítem túraleírásokkal, szövegekkel, előadásokat tartok turisztikai témában. És örülök, hogy végre magyaroknak írhatok – magyarul!

- Mit jelent Önnek Udvarhelyszék? Mitől más ez a vidék Erdély más vidékéhez képest?
Udvarhelyszék egy kincsesláda, nem hiába nevezik anyaszéknek, mert rengeteg történelmi emléket őriz. Szerencsés helyzetben van a Hargitán túli terület, ahol a Nagy Küküllő völgye az a hely, ahol a Hargita hegylánc találkozik az Erdélyi - medencével. 
Udvarhelyszéknek dimbes-dombos a felszíne. Délnyugati részén, például a Nyikó mentén elszórt települések, eldugott kis falvak találhatóak, apró kis templomokkal, fából készült haranglábakkal. Ez a hely a székely néprajz egyik legkülönlegesebb vidéke, ahová még nem hatolt be teljesen a globalizáció. Itt tündérszép kis falvakat lehet találni, ahol az emberek még megőrizték régi építészeti stílusukat, hagyományaikat, és ahol még mindig élnek a helyi mondák, történetek.
Ezenkívül ott van a gyönyörű Varság, Oroszhegy és környéke. Székelykeresztúr vidéke is egy kincsesbánya sok természetvédelmi területtel, mint a Sóskútfürdő, fiatfalvi iszapvulkánok, vagy a nagygalambfalvi Rák tava. Udvarhelyszék remek középkori templomai között csak a bögözi református templomot és a székelyderzsi erődtemplomot említem, amely egyben az UNESCO világörökség része. A Jézus kápolna Udvarhelyen, a Budvár, az Orbán Balázs emlékét őrző Szejkefürdő és Lengyelfalva, mind felkapott turistacélpontok. Énlaka épített öröksége felejthehetlen, és a Firtos várát sem hagynám ki a sorból. Aztán itt van Ivó, amely nemcsak szép, de csodálatos vadasparkja is van. A Madarasi Hargitát mostmár jobban hozzáférhetővé tették az út leaszfaltozásával, ami szerintem jó is, meg bizonyos szempontból rossz is, mert a tömegturizmus előretörésével egyre nehezebb 
megőrizni a táj érintetlenségét.

- Van kedvenc helye?
Általában a kevésbé felkapott csendes helyeket szeretem, például a Nagy Madaras patak völgyét, fel egészen Madarastól a Fertő tetőig. A Széleskút pusztáján koratavasszal az erdő szélén fajdkakasokat lehet látni. A medvék és szarvasok kilövésére megépített magaslesekról igen jól megfigyelhetők. Szeretem a Homoród-menti falvakat, a karácsonyfalvi szelídgesztenye ligetet, de leginkább a Vargyas völgyét javasolnám kedvenc túraútnak, mert igen látványos; nemcsak Szelterszfürdő, hanem az Orbán Balázs barlangot magába foglaló Vargyas- szurdoka miatt is.
Másik kedvenc útvonalam Parajdról kifelé a bucsini úton át Gyergyóba. Ezen az úton és a másikon, a zetelaki gát mellett, a Libánon áthaladó út mentén, megvannak azok a kőkeresztek, amelyekre még rá van írva hogy: Udvarhelyszék és Csíkszék határa, vagy Udvarhelyszék és Gyergyószék határa. Vannak szépen faragott kutak ezen az utak mellett, amelyek 1904-ben épültek, az egyik a Bucsin-tető a parajdi oldalán, a másik pedig a gyergyói oldalon van. Az a fantasztikus bennük, hogy 112 éve megállás nélkül ontják magukból a friss hargitai vizet. 
És még a borvizekről nem is szóltam. Ők a Hargita szülöttei Szentegyházán, Szelterszfürdőn, Homoródfürdőn, Kirulyfürdőn. Udvarhelyszéken sós vizek is találhatóak különböző 
változatban, az Erdélyi-medence sódómjainak közelsége miatt. Például Lövétén és Korondról Parajdra menet az út mellett van két gera sóskút. Ez a helyi szóhasználat szerint ultra-koncentrált sós oldatot jelent. Micsoda szalonna pácolódik benne!
Egyszóval csodálatos és nagyon gazdag ez a vidék, azt hiszem, minden zegét-zugát szeretem.

- Mit hiányol a mai turizmusban?
Egy becsületes erdélyi turisztikai kiadót, amely csak turisztikával foglalkozzon. Sajnos a mostani erdélyi kiadók a perifériára sorolják a turisztikai szakirodalmat. 
A hegyi turizmus gyengesége szerintem a turistaútvonalak helytelen kijelölése, vagy hiányzó mivolta. A lényeg, hogy biztonságossá kell tenni a gyalogos túraútvonalakat.
Hiányolom a civilizált turizmust, és fokozott figyelmet a tisztaság megőrzésére. Sokkal tudatosabban kellene vigyáznunk környezetünkre.

- Milyen jövőbeni tervei vannak?
A helyi térképeket szeretném felújítani. Nemcsak a Hargita térképe, hanem a Székelyföld gyógyvizeit és gyógytelepeit bemutató térkép is nagyon rá van már szorulva egy felújításra, hiszen annyi minden változott a megjelenésük óta. A Bodoki - havasok térképe vázlati formában már vagy 6 éve az asztalomon hever, támogatókra vár, hogy ki tudjam adni. Már két éve nyomdakészen áll az izlandi útikönyvem. Remélem ezen a nyáron a standokra kerül. És készülőben van egy "Vadnyugaton jártam" című könyv is, amelyben Amerika 390 nemzeti parkjából 19 kerül bemutatásra.
Célom, hogy tudjak minél több embernek segíteni, aki turizmussal foglalkozik. Egyesületeknek, rádióknak, turisztikai szaklapoknak stb.  És szeretnék minél több gyönyörű tájat megmutatni az unokáimnak, akikkel nyáron szoktam kirándulgatni mindenfelé.


 
Keresés a honlapon:
Magyar | Romana | English | Deutsch