udv-hsz hsz-csik
2017-08-21
Hétfő
Sámuel, Hajna napja

Min: 20
Max: 24
Min: 10
Max: 12


Arany Griff Rend


Ki a megálmodója a csapatnak?

Rendünk vezetője Sashalmi-Fekete Tamás hadtörténész, aki Magyarország egyik legnagyobb létszámú és a legtöbbet fellépő lovagrendjének, a kaposvári Fekete Hollók Rendjének vezetője volt 2002-től 2012-ig. 16 megyében közel 500 fellépést szervezett csapatának. Külföldi fellépéseken is öregbítették a magyar katonai hagyományőrzés nevét 2008-2012 között: Fülek (Szlovákia), Barnbach (Ausztria) és Spilimbergo (Olaszország), Kapronca és Sveta Helena (Horvátország) városai várták csapatukat. Sashalmi-Fekete Tamás történész a dél-dunántúli középkori hagyományőrzés elindítása mellett több Magyarországon elindított, országos szintű kezdeményezés atyja. Többek között a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokon csatajelenetek szervezője, a Patcai Országos Lovagrendi Találkozók főheroldja, főszervezője (pl. ostromok) volt több ízben - legutóbb 2012-ben. 2008-ban, a Reneszánsz Évében az ún. „Mátyás Ünnep” megálmodója, szervezője, mely alkalommal dicső királyunk megválasztásának 550. évfordulóját ünnepelték meg a magyar hagyományőrzők Buda várának falai között.

Miértek és hogyanok…

2011 nyarán jött az ötlet, hogy Erdélyben, Székelyföldön a gyergyói, s csíkszéki Csabafiakon kívül nincsen még középkori katonai hagyományőrző csoport. Ezért úgy döntöttünk, hogy a magyarországi 10 éves tapasztalat és rengeteg fesztivál, palotajáték, fellépés alapján elindítunk egy székely-magyar hagyományokra épülő harcművészeti iskolát. Társaságunk Székelyudvarhelyi székhelyű, idén alakul(t). Jelenleg 10 főből áll, folyamatosan nő taglétszámunk. 2012. október 1-én Udvarhelyen elindultak edzéseink. Tradicionális középkori európai és magyar harcművészettel foglalkozunk. 

Az Arany Griff Rendje az első erdélyi középkori hagyományőrző szervezet, mely hiteles történelmi források alapján és a helyi hagyományokra épülve valósítja meg a középkor had-, és harcművészetét. A székely, magyar, szász azaz az ún. három rendi nemzet katonai hagyományait elevenítjük fel. Felöleljük a X-XV. század harcászati kultúráját.

Milyen alapokon is nyugszik Rendünk, s milyen tapasztalatok alapján nyílt meg harcművészeti iskolánk?

Rendünk a középkorból fennmaradt vívókódexek (alább részletezem) alapján fejleszti harcosait. Ennek oka, hogy Magyarországon nem maradtak fenn hasonló művek. Rekonstruálni a harcművészetet csak így tudjuk, emellett azonban halmozottan fontosnak tartjuk Erdély és Székelyföld régészeti leletanyagát, templomaink freskóit. A fellelt középkori fegyverek, képi ábrázolások ugyanis determinálják a mozgáskultúrát.   

Ma Magyarországon a hagyományőrzésben a harcrendszerek többsége alapvetően gyalogos harcművészetre épül. A Magyar Királyságban azonban Zsigmond, Hunyadi János és Mátyás korát kivéve a gyalogságnak nem volt sem csatadöntő, sem katonai-kulturális szerepe. A magyar lovas nép, s ezért lenne szükséges harcművészeti rendszereinket ehhez idomítani. Azonban egy ló eltartása, nevelése rengeteg pénz, idő és valljuk be lekötöttség. Aki nem életmódszerűen lélekből, vagy vállalkozásban foglalkozik eme csodás lényekkel, az nem teheti meg, hogy lovas bandériumot állítson ki.

Magyarországon egyáltalán milyen módon taníthatták harcosainkat? Tanították-e iskolaszerűen, vagy tapasztalati úton sajátították el a fegyverforgatást? Sajnos Hazánkban nem maradtak fenn a Nyugat-Európában ismert vívókódexek, vívókönyvek. Ennek oka talán az lehet, hogy nem is tartották fontosnak leírni azt, ami mindenki számára ismert. Hiszen a magyar alapvetően katonanemzet! Más társadalmi berendezkedésű, mint a Nyugat. Más az öltözködés, mentalitás, táplálkozás, szokások, stb. 

Akkor miből meríthetünk ihletet a hajdanvoltak harcművészetének rekonstruálásához? Kályhacsempéken fennmaradt alapállásokból, a Szent László legenda templomfreskóinak birkózótechnikáiból, címeres leveleken látható kardtartásokból, kályhacsempék alapján, forrásaink szilánkjaiból, stb. Egy igazi kirakós könyv apró darabkái! Azonban miért ne merítsünk a szomszéd államok vívókódexeiből? Miért utasítanánk el azzal a felkiáltással, hogy „nyugati”? Ugyanakkor ezzel szemben a keletről érkező forrásokat is tegyük harcosaink közkincsévé!

Milyen forrásokra épít jelenleg (hiszen folyamatosan bővül!) Az Arany Griff Rendje? Fegyverforgatást és pusztakezes technikákat tekintve alapvetően Fiore dei Liberi, Hans Talhoffer, Hanko Döbringer, Hans Wurm, Codex Wallerstein, I.33 kódexekre. Ezekben főként az alábbi fegyverek forgatását tudjuk elsajátítani: tőr, bot, kardok, lándzsa, harci kalapács. Természetesen a vértezet, pajzsok és buckler alkalmazását is megismerhetjük. Íjászat terén Tolu bég számára írt XIV. századi mameluk íjászkönyvre építünk. Erőnléti képzésünk, harci alakzataink, hadrendünk és fegyverzetünk egy része saját tapasztalataink alapján épült fel, s csatákban kipróbált elemek! 

A hagyományőrzést komolyan véve történelmi kutatásokat is végzünk. Elsősorban a középkor harc-, és hadművészetének kutatásában jeleskedünk. Csapatunkat 2 jeles fiatal szakember is erősíti Nyárádi Zsolt régész és Bólyai Csaba történész.

Mitől székely hagyományőrzés?

A régi középkori székely szokásokat elevenítjük fel rendünkben. A felsőboldogfalvi templom régi, gótikus bejáratánál kardfenés nyomait láthatjuk.  Mikor a középkorban csatába ment a székely imádkozott, s felkészült lelkileg-testileg, s fegyverzetét is megfelelően előkészítette. A Griffeknél az első vizsgát letéve szabad székely harcossá válik a tanuló egyén, s e templomban szeretnénk jelképesen beavatni. Kardját megfenve, megszentelve felkészültté vált a csatákra! Körben leülve közösen dönt majd a harcosok tanácsa a közös ügyekről. Fellépéseink előtt jelképesen tűzhalmot gyújtunk meg, s száldobokkal, dobokkal, kürtökkel hívjuk a harcosokat a küzdelmekre.

Rekonstruáljuk a XIV-XV. századi székely harcosok fegyverzetét, ruházatát, amely korántsem egyszerű feladat, hiszen jelenleg feldolgozatlan kutatási terület. A kaftán és harci zekék mellett, a korabeli címerek, zászlók fognak lengeni. Bemutatásra kerül egy székely harci tized működése, hadrendi formációk és reflexíjak használata.

A Jövőről

Tevékenységi körünk ki fog bővülni a reneszánsz zenével, tánccal és az alternatív oktatással. Erdei iskolás programokat, rendhagyó történelemórákat, múzeumpedagógiai alkalmakat, középkori napokat szervezünk iskoláknak, óvodáknak. Látványos bemutatókon ismertetjük és kedveltetjük meg a középkori udvari életet, lovagi és székely harcos kultúrát, életszemléletet. 

Páros táncainkkal, melyet a harcos urak és udvarhölgyek a közönség elé tárnak, a XIV.-XVI. század közötti középkori és reneszánsz korszakot idézzük fel. Mutatva, hogy harcosaink lelke nem csupán edzett acél, de ugyanúgy a női szívek elrablója is. Az alább felsorolt táncokon – pavane, gaillarde, gavotte, branle, allemande, spanoletta, anello, „Az Ördög Útja” – kívül egyre többel fogunk megismerkedni.

Szeretnénk Székelyföld és Erdély csodás erődtemplomai és várai alatt fellépéseket szervezni, ahol mindezt bemutathatjuk. Ekkor csatajelenetek és igazi ostromjeleneteket is láthatnak majd a nézők! Huszita harci szekér gördül elő, tüzes szalmakarikák repkednek, szakállas puskák dörögnek, páncélos katonák csörögnek, nyílvesszők surrannak az ellenség felé… egy igazi kaland mindenki számára… mikor a fém a fémen csendül…

A többiről a nemsokára elkészülő honlapunkon olvashatnak

Miért a Griff?

A griff, mint szimbólum fellelhető az egyetemes és a magyar kultúrában egyaránt.     A sas és az oroszlán keveréke, az égi és földi állatok királyának egyesülése. Ily módon az Ég és Föld egységét, ugyanakkor az emberi és isteni természet egyesülését is jelenti. Mindkét állat Nap-jelleggel bír, a griff tehát ennek megkettőződése. Más magyarázatok szerint a sas a levegőt, az oroszlán a tűz elemeket kapcsolja össze. A keresztény kultúrkörben a Mennyország kincsőrző madarai, az üdvözülés útjának, vagy az Életfának szimbolikus őrei. Gyakori jelkép a középkori heraldikában, általában uralkodói, vagy főnemesi szimbólum. Egyesek szerint az éberség és a bosszú jelképe. 

A magyar kultúrában évezredek óta jelen van, Nagy Olga szerint egy ősi isten. Archaikus vonásait fellelhetjük népmeséinkben. Legismertebb ilyen mesénk a Fehérlófia, mely az ősi táltos-misztériumok maradványa. A cserbenhagyott főhős, miután segít a griff fiókáin, az jutalmul szorongatott helyzetéből kimenti, felviszi az Alvilágból. Hét éjen át (más változatban 12) repülnek, míg feljutnak a Felvilágba. Az élelem a repülés közben elfogy, s Fehérlófia maga testéből ad neki (egyes változatok szerint teljesen elnyeli őt) majd mikor a griff ezt észreveszi, kiokádja. Újjászületve a hős megifjodik, meghétszereződik ereje. A 7 ég és az Életfa rétegeit szimbolizálja a mese 7 napja, a szétdarabolás pedig a magyar táltos (sámán) újjászületés beavatása. Más meséinkben bölcs jósmadár, kinek tollát csak az okos deák szerezheti meg.

A szkíta, hun, avar, s magyar régészeti leletekben egyaránt előfordul. A lovas népeknél a szarvast megtámadó, ún. állatküzdelmes ábrázolás igen elterjedt volt. A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsaján, a bezdédi tarsolylemezen, de az avar övcsatokon, a Noin-Ulában talált hun szőnyegen a sztyeppei jelképrendszer nagyon hasonlóan jelenik meg. A magyar krónikák (Kézai, Thuróczy) és a görögök leírásai szerint a griffek Szkítia hegyei közt élnek, s drágaköveket őriznek. Számos templomunk (pl. a székesfehérvári bazilika) kőfaragványai között is megleljük őket, amely azt bizonyítja, hogy a kereszténység felvételével sem halványult el eme ősi jelképünk.


 
Keresés a honlapon:
Magyar | Romana | English | Deutsch